Mint láthattátok, tegnap nem írtam. Napközben hasi puffadás jelentkezett nálam, majd estére egy koncentrált fájdalom alakult ki a jobb oldali alhasban, puffadás mellett. Bármennyire nem szeretem az orvosokat, kénytelen voltam meglátogatni az orvosi ügyeletet. Megvizsgáltak, és felállított az orvos egyfajta diagnózist. Vakbél gyanú. Mi más?

Még szerencse, hogy Attiék itt voltak és tudtak furikázni. Beutaltak a Péterfy sebészetére, mindezt este 20 óra körül már. Lélekben felkészültem az ellenállásra és gondolatban már vitáztam az orvossal. Kb. 30 percet kellett várnom, de ezután kellemesen csalódtam. Egy fiatal, roppant készséges és udvarias orvossal hozott össze a sors. Elmondtam panaszaimat, majd jót beszélgettünk miközben megtapizott, a fenekembe nyúlkált és hőt mért.

Ezekután vérvétel, vizelet minta. Majd ezt követően, mellkas röntgen, hasi natív röntgen és ultrahang. Hiába kutattam emlékeimben, egyszerűen nem emlékeztem rá, mikor is ultrahangoztak utoljára, ha egyáltalán megtörtént valaha. Szerintem nem, esetleg baba koromban. A sok röntgen után, innen már csak várni kell, mikor alakul ki a daganat valahol. Az ultrahangos orvos megjegyezte, hogy évek óta nem láttak ilyen gyönyörű pancreast(hasnyálmirigy). Azonnal közöltem velük, hogy nem adom!:) Velük is jól elbeszélgettem, miközben kiderült, hogy a májam és a lépem megnyagyobbodott. Ez egy gyulladás alkalmával, nagyon könnyen megtörténhet, de nem jelenti azt, hogy nem patkolok el már holnap.

Az eredményekkel vissza a dokihoz és megbeszélés. Magas fehérvérsejtszám, ami nem stimmel a vérképben. A fennmaradó alhasi fájdalom miatt, úgy dönt, benntartanak megfigyelésre. Zseniális. Aláíratja velem az esetleges operáció lehetőségét, majd a számomra kijelölt ágyat is megmutatta. Infúzió, algopyrin, jó éjt.

Reggel újfent megbeszélés, ezután közli, hogy elenged, de holnap reggel ugri-bugrizzak be hozzá és öltsem rá a nyelvem. Megbeszéltük.

Az alhasi fájdalom maradt, sőt terjedt, de izomláz szerűvé vált a fájdalom. Meglátjuk.

K.