Nemaszkéta

Daganatok jellemzői

A daganatok osztályozása alapvetően három ismérv mentén történik. A daganat stádiumbeosztása függ a primer, azaz elsődleges tumor méretétől, a környező nyirokcsomók érintettségétől és a távoli áttétektől – szakszóval metasztázisoktól.

Minden e három tényezőnek a függvénye, mert ez határozza meg az alkalmazható gyógymódokat és a beavatkozások sorrendjét is. Amíg csak a primer daganat van jelen a szervezetben, addig nagyobb az esély arra, hogy – amennyiben ez lehetséges – a tumor eltávolításával jó esély nyíljon a gyógyulásra.

Ezzel ellentétben többszörös daganatáttét esetén gyakran már csak palliatív kezelés alkalmazható, amely immáron elsődlegesen nem a gyógyulást, hanem az élet meghosszabbítását, valamint az életminőségnek a lehetőség szerinti javítását, a fájdalom csökkentését célozza.

Jó és rosszindulatú daganatok

A daganatok következtében bekövetkező halálozásért az összes ismert tumornak egy kisebb hányada tehető felelőssé. Megkülönböztetünk tehát jóindulatú (benignus) és rosszindulatú (malignus) daganatokat. Az, hogy adott tumor jó- vagy rosszindulatú, leginkább szöveti jellemzőit, szaporodásának és növekedésének módja határozza meg.

A jóindulatú daganatok rendszerint jól körülhatároltak, az adott szerv vagy szövet határain belül, ahhoz hasonló szöveti szerkezettel rendelkeznek. Általában lassan növekednek, s mivel határaikat hártya borítja, amely elszigeteli őket a környezetüktől, nem törnek be a véráramba, nem képeznek áttéteket. Panaszt ugyan okozhatnak, mert nyomhatnak idegeket, növekedésük folytán akadályozhatják az adott szervet a rendes működésben, ám rendszerint eltávolíthatók vagy gyógyíthatók, a kiújulás általában ritka.

Felismerésük és kezelésük ezzel együtt is fontos, mert több válfajuk magukban hordozzák a kockázatát annak, hogy egy idő elteltével rosszindulatú daganattá fajuljanak.

A rosszindulatú daganatok kontrollálhatatlanabbak, felületük rendszerint nem olyan körülhatárolt, mint a jóindulatú tumoroké, ebből következően szóródásuk sokkal intenzívebb. Közvetlen fizikai érintkezés útján átterjedhetnek a környező szervekre, a véráramba vagy a nyirokutakba betörve más szervekbe is eljutnak, s ott is pusztító növekedésbe kezdenek.

Ezen tumorok „rosszindulatúsága” tehát nem elsősorban a primer daganat méretétől függ, hanem szaporodásának ütemétől, s áttétképződési potenciáljától.

A daganatos beteg állapotának jellemzésére három alapvető tényező vesznek figyelembe. Meghatározó az elsődleges tumor mérete, a nyirokcsomó áttétek jelenléte és annak megállapítása, vannak-e távoli szervekben áttétei (metasztázisai) a daganatnak.

A primer tumor

A legtöbb daganatos megbetegedésben a primer tumor mérete (ezt „T”-vel jelölik) a legmeghatározóbb szempont a stádium meghatározásában. Ez különösen igaz a tüdő- és emlőrákra, s a fej-nyaki régió daganataira. Más tumorok esetén – ezek közé tartoznak a bőrrákok vagy béldaganatok – a felületi kiterjedésnél fontosabb jellemző az, hogy a rákos sejtek mennyire mélyen vannak jelen a szövetekben.

A nyirokcsomók érintettsége

A helyi nyirokcsomók szerepe a kóros sejtek kiszűrése, valamint annak megakadályozása, hogy a baktériumok vagy a szervezettől idegen sejtek a szervezetbe kerüljenek.

Mivel a nyirokerek az egész szervezetet behálózzák, alapvető fontosságú annak ismerete, hogy a tumor átterjedt-e már a primer daganat által megtámadott szerv környékén lévő nyirokcsomókra, esetleg képezett-e már a más nyirokcsomókban is is áttéteket. (A nyirokutak tumoros állapotát „N”-nel jelölik.) A rákos betegségek veszélyességét éppen az adja, hogy a daganat rosszindulatú sejtjei a vérereken vagy a nyirokutakon át képesek szétszóródni a szervezetben, s más szerveket is megtámadni.

A vérereken keresztüli terjedést haematogén szórásnak nevezik, ez jellemző például a pajzsmirigyrákra és a lágyrészdaganatokra. A vérpályák általi szóródás egyik mintája a primer májdaganat, amelynek áttétei az erekbe kerülve a tüdőbe is eljutnak. A bőrrák, nevezetesen a melanomák esetében is nagyobb az esély arra, hogy nyirokcsomók helyett a véren keresztül terjednek szét a rosszindulatú daganatsejtek a szervezetben, s jutnak el például a tüdőbe.

Távoli áttétek

A távoli áttéteken, metasztázisokon („M”) azt értjük, hogy a primer, azaz elsődleges tumor a környező szöveteken túl a véráramon vagy a nyirokrendszeren keresztül átjutott-e más szervekbe is. A távoli áttétek szervezetbeli jelenléte csaknem nullára redukálja a gyógyulás esélyét.

Távoli áttétek jelenléte esetén csak abban az esetben végezek sebészi beavatkozást, ha azzal közvetlenül szolgálják az életminőség átmeneti javulását. Ennek oka, hogy ebben a stádiumban már a primer daganat eltávolítása sem növeli a gyógyulási és túlélési esélyeket, hiszen a rák más szervekben is jelen van, ahol ugyanúgy burjánzik, s továbbterjed, mint amint azt az elsődlegesen megbetegített szerv esetén tette.

A rák stádiumának meghatározása

A betegségben érintetteknek és hozzátartozóiknak az alapkérdése: mekkora esély van a gyógyulásra? Rosszabb esetben pedig az, hogy a betegnek mennyi ideje maradt még hátra. Ezt szakszóval a betegség prognózisának nevezik, amit alapvetően a páciens általános állapota mellett a benne kifejlődött daganat stádiuma határoz meg, amit az orvosok a legtöbb tumor esetében a TNM-értékkel fejezik ki.

Amint az első oldalon kifejtettük, a „T” a tumor kiterjedtségét, az „N” a nyirokcsomók érintettségét, az „M” pedig a távoli áttéteket jelöli. A betűk mellett számok is állnak, amelyek a fokozatokat jelölik. Az elsődleges daganat nagyságát T0-T4, a nyirokcsomók állapotát N0-N4, a távoli áttéteket pedig M0 vagy M1 jelöli aszerint, hogy megjelentek-e metasztázisok vagy nem.

Egyes esetekben más jelöléseket is használhatnak:

– G1-G3: a tumor differenciáltságának mértékét fejezi ki (jól körülhatárolt vagy nem)

– L0-L2: a nyirokrendszer tumoros inváziójának mértéke

– V0-V2: a vénák tumoros inváziójának mértéke

A TNM jelzéssel kialakított rendszerben alapvetően 4 stádiumot különböztetnek meg a szakemberek, amelyet a konkrét esetekben az adott betegség jellemzőire adaptálva állapítanak meg.

A stádium meghatározásához szükséges vizsgálatok

Amennyiben a szövettani vizsgálat (biopszia) rosszindulatú daganatos elváltozást jelzett, az elsődleges teendő a tumor stádiumának meghatározása. Magyarán: fel kell mérni, hogy pontosan melyik szerveket, s milyen arányban érinti a daganat, s milyen általános állapotban van a beteg.

A gyakori tüdőáttétek miatt az egyik legáltalánosabb vizsgálat a mellkasröntgen, amellyel az egy centiméternél nagyobb áttéteket képesek kimutatni, s a röntgenfelvételen a mellhártyákon és a csontokon lévő áttétek ugyancsak láthatóvá válnak.

Számos következtetés vonható le a laboratóriumi vérvizsgálatokból, s a csontvelővizsgálat során is számos tumornak a korai stádiumban is megfigyelhető a jelenléte. Az izotópvizsgálatok alátámaszthatják a csontáttétek jelenlétét, s a PET CT-vel készített felvételek is további információkkal szolgálnak a daganat elhelyezkedéséről, további áttétekről.

Az ultrahangvizsgálatok lényege, hogy a különböző jellemzőkkel, „sűrűséggel” bíró szövetek más-más módon verik vissza az ultrahangot, ez alapján lehetséges közöttük a különbségtétel. Fontos azonban megjegyezni, hogy önmagában egy ultrahangos felvétellel beazonosított „folt” nem jelent automatikusan rosszindulatú rákos elváltozást.

Egyrészt a tüdőben, emlőben vagy a májszövetben felfedezett árnyék lehet jóindulatú tumor is, s pajzsmirigyben vagy a vesékben előforduló ciszták ultrahangos képe ugyancsak megtévesztésig hasonlít az ezekben a szervekben előforduló rosszindulatú daganatéhoz.

Kedvező és kedvezőtlen stádiumváltozások (a remissio meghatározása)

A terápia hatékonyságát a remissio fogalmával jelölik, érzékeltetve azt, hogy sikerült-e elérni a kívánt hatást vagy a betegség továbbterjedt.

Komplett remissio (CR):

A betegség minden megjelenési formája eltűnt, s egy hónapon belül nem alakult ki új térfoglalás.

Részleges remissio (Partial Remission):

A daganatos képződmények legalább egy hónapon keresztül fennálló, legalább 50 százalékot meghaladó csökkenése oly módon, hogy mindeközben más területeken nem jelentkezik újabb áttét.

Stabil állapot (Stable Disease):

A tumoros daganatképződmények negatív vagy pozitív 20 százalékos méretváltozása.

Progresszió (Progressive Disease):

A daganatos elváltozások tovább növekednek és/vagy új áttétek is megjelennek. Akkor is progresszió történik, ha a már meglévő elváltozások méretének csökkenésével párhuzamosan újabb áttét keletkezik a szervezetben.