...létezik, mint olyan? Meghal - e a gondolat? Milyen formát ölt és hogyan alakul? Talán, ha ezt tudnám, akkor képes lehetnék arra, hogy visszavezessem és rájöjjek, mikor is képes meghalni. Mert szükségem volna rá, ahhoz, hogy önzésem gyermekeit felnevelhessem és ne szívják el életerőhöz való jogukat az emésztő gondolatok. Ha gyilkolhatnék, megtenném. Gondolatot. Én volnék az első gondolatgyilkos. Borzalmasan hangzik, de nem annyira, mint amennyire szükségünk van rá. Mert van létjogosultsága. Talán.
Hiányzik. Nagyon.
Tegnap éjszaka volt először olyan álmom, amiből felriadtam. Egy óriási építményben lehettünk többen és hatalmas lépcsősoron igyekeztünk felfelé körkörösen. Egyre feljebb és feljebb. Majd lemaradtam és néma csend borult rám az iszonytató sötétséggel karöltve. Megjelent az a lény, aki gyermekkoromban sokszor megjelent álmomban, hogy végigkísértsen szörnyű ábrázatával. És mindig el akart kapni. Most is. De felriadtam. Rossz volt. Nagyon rossz.
Az élet sajnos nem olyan, mint egy rossz kabát, ha nem tetszik és a fogasra akaszthatom. Majd odébb sétálok, leemelek egy szebbet és jobbat, hogy folytassam tovább... Vele.
Ma elmentem egyedül a Republic 18 szülinapi örömkoncertjére. Nem tudtam sokat maradni, mert megtámadtak az emlékek.
K.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.