A suli keretein belül műhelyválasztás elé állították a hallgatókat, ami röviden azt jelenti, hogy az előadó "tanárok" közül választani kellett, akihez úgy gondoljuk szeretnénk külön órákra járni akkor ne tétovázzunk, hanem jelöljük meg.
Nos én is, mint a többiek cselekedtem és letettem a voksomat Harle Tamás valamint nagy kedvencem Fiala János mellett. Lehet, hogy megbántam, de nem hiszem. Az előző mondatot ne olvasd vissza csupán azért, mert elsőre nem értetted meg. Nem benned van a hiba, hanem a mondatban.:) Igen, valószerűtlen gyakorisággal szoktam összefüggéseiben, összefüggéstelen mondatokat szőni. Szoktam ezt artikulációban megfogalmazott szavaimmal is művelni, aminek eredményeként vagy bárgyú mosollyal reagálnak vagy hatalmas tágra nyílt idegen szempárban kereshetem saját énemre a választ.
Visszatérve röviden Fiala János műhely órájára, most kedden megtörtént az első zavarbaejtő találkozás. Visszagondolva, nem is volt olyan kápráztató, mint amit vártam. Ugyan, szerintem nem is vártam semmit, hiszen fogalmam sem volt arról mit is keresek az ő óráján. Valóban nem tudtam és még most sem tudom. Szívesebben ülnék le David Attenborough előadásaira, de mivel tudom, hogy ennek az esélye vajmi csekéj, ezért lehet, hogy Fialát választottam.
Első nekifutásra egy olyan embernek képzelem, aki gyenge ember létére próbál magán tartani egy olyan súlyos páncélt, aminek terhét csak akkor tudja elviselni, ha biztos lehet abban, hogy sérülékenységét örökre megőrizheti. Már pedig ez sohasem biztos. Elgodolkodtató egyéniség. Rögtön az angol nemzetiségű BBC berkein belül riporterkedő közveszélyes Paxman jut eszembe róla. De lehet, tévedek!
K.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.